2008. december 30., kedd

Mutilated Truth- „Demo 2008”


Egy baráti kérésnek teszek eleget, miszerint engem kértek fel Magyarország legfiatalabb NS zenekarának bemutatkozó anyagának „kritizálására”. Nem kifejezetten szeretek CD kritikával foglalkozni, mert nem érzem úgy, hogy azok között van a helyem, akikből ömlenek a gondolatok a zenehallgatás közben, de ha egyszer baráti az a kérés és egy kezdő zenekarról van szó, akiknek minden egyes kéznyújtás nagy segítség, akkor legyen! Már a megjelenés előtt volt szerencsém a kiadvánnyal találkozni, és szembesülhettem az igényes és tartalmas színes borítóval ami magában foglalja az 5 dal szövegét. Mivel számomra ismeretes a booklet tervező kiléte, ezen nem is lepődtem meg. A korong egy olyan intróval indul amit talán legkönnyebben úgy lehet definiálni, hogy martial industrial szerű sejtelmes zene, ami lehet, hogy nem más mint valami filmzene betét egy beteg filmből. Ez a bevezető véleményem szerint kicsit hosszúra (2 perc) sikeredet, ennyi idő alatt már lezavarhatja az ember a Gungnír - „Strength through grind” CD felét…Az „Áruló” az első dal a lemezen ami egy középtempós, bólogatós dal. Egy jól kitalált gitártéma, egy nem túl komplex dob, (de rendesen a helyén van és ez nagy erőt biztosít a dal számára) és a váltott ének, ezek amik először szembetűnnek. Mindezek mögött egy nagyon jól eltalált hangzás áll. Semmi sterilitás csak egy nagy adag mocskos döngölés! A „Csalódás”-sal folytatódik a korong, ami kilóg a sorból a hangzás miatt. Számomra ez a dal egy nagyon tetszetős darab, aminek egy letisztultabb hangzást kölcsönöztek. Ha előrébb került volna a ritmusgitár és a pengetéseket beduplázzák, vélhetőleg nem lógott volna ennyire ki a sorból, de hangsúlyozom, hogy így sem lett rossz, csak így megvan törve az „egység”. A 3. dal a „Nem változom” az anyag talán legkomplexebb szerzeménye. Minden a helyén van. A dalban nagyon jól kiadja magát a váltott ének, jó ötletnek bizonyult ez a fajta megoldás. A következő a német, amerikai projekt a Daily Broken Dream- „XXX” szerzemény átgyúrása. Ha jól emlékszem találkoztam már az eredeti szerzeménnyel, de nem hagyott bennem semmilyen nyomott, ezért nem tudom összehasonlítani a kettőt. A hazai csapat igen erőteljesen kivitelben tálalja a dalt. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a 3 „X” nem a pornográf „művészetet” szimbolizálja jelen esetben, hanem egy életformáról szól, amivel nincs is semmi baj, de én nem találom túlságosan hitelesnek ezt, tízen éves ifjak szájából, akik még szinte bele sem kóstoltak az életbe és ez állttal nem alakulhatott ki bennük számukra az „egyenes út”. Nem szemre hányás, de majd megnézzük 5-6 év múlva, hogy még mindig az „egyenes utat” tapossák e, ha igen akkor már hitelesebbnek tűnhet az Ő előadásukból ez a dal. A záró szerzemény „Epilógus” is egy erőteljes szerzemény, ami kisebb változtatásokkal akár egy jól sikerült old school szerzemény is lehetett volna. Mindent összevetve a M.T. annak ellenére, hogy fiatal tagokból áll, egy remek bemutatkozó 100 kézzel sorszámozott anyagot tett le az asztalra és biztos vagyok abban, hogy ha lesz kitartásuk a zenélésben nagy fejlődésen fognak keresztül menni és sok-sok igényes dallal fognak minket meg ajándékozni. Sok sikert nekik!


Attila

Still Burnin’ Youth- „Help The Brothers”


Az alábbiakban eltérek a szokványosnak mondható „CD kritikától” és nem csak a korongon található 5 számmal szeretnék foglalkozni, hiszen az olasz zenekar hazánkban töltött néhány napot és erre is ki szeretnék térni néhány mondatban.
Barátaink már érkezésük előtt szóltak arról, hogy ki fognak adni egy támogató CD-R-t, aminek bevételét a bebörtönzött olasz Bajtársaknak ajánlják fel. A CD 100 kézzel sorszámozott példányban jelent meg, a kivitel nem túl tetszetős mivel egy fénymásolt papirus a borító, de egy támogatói CD-nél nem is az számit, hogy minél igényesebb legyen a kiadvány hanem az, hogy minél kisebb költségvetésből állítsák azt elő. A korong máris egy új szerzeménnyel indul ami „Io Non Ci Sto”-ra lett elkeresztelve. A dal némileg oi!-os mintsem, hogy NSHC lenne, de ennek ellenére egy jó kis dallal állunk szemben. A sor a „Fino All’Ultimo Sasso”-val folytatódik amit már ismerhetünk a zenekar myspace-éről, ez szintén a klasszikus olasz oi!-ból táplálkozik, de itt már nyomokban található némi durvább megmozdulás is. A 3. szám a „Fine Dei Giochi” egy lendületes szerzemény amibe itt-ott felbukkannak „bólogatós” lassúbb részek is. Zárásként 1-1 feldolgozást hallhatunk a Skrewdriver-től és a Dente Di Lupo-tól. Előbbitől a „Showdown”-ra jutott a választás ami jó ötletnek bizonyult, hiszen a srácok egy igényes dalt adtak ki a kezükből, amin ott van az újlenyomatuk is. Végre egy újabb olyan Skrewdriver feldolgozás született amin érezhető a zenekar egyénisége anélkül, hogy gyökeresen hozzá nyúlnának a feldolgozandó szerzeményhez. Migue kiabálós hangjával szinte újra született a nagyszerű himnusz. A gitárok semmit nem változtak zeneileg, de ez nem mondható el a dobokról, ami sokkal energikusabb és komplexebb az eredetihez képest. Kiváló munka! A „Berlino” is egy remekül sikerült munka lett, erő és agresszivitás jellemzi.
A zenekar, meghívást kapott általam a december 20.-án megrendezésre került H8core White X-mass fest -re, aminek ők nagyon örültek, hiszen a hazájukban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő zenekar előtt ez által megnyíltak a kapuk külföld felé is. A zenekar a koncert előtt már néhány nappal megérkezett hazánkba. Sajnos az esős idő miatt keveset tudtunk mozogni, de judapest történelmi szempontból fontos látni valóit azért így is megmutattuk nekik, hogy ne mindenféle rossz élménnyel térjenek haza, amiből bőven kijut egy judapesti látogatás alkalmával. Gondolok itt a nagyvárosiasodott agyhalot egyénekre akik mint robot élik az életüket és a kopár pusztulásba kezdett épületekre amik egykor fővárosunk ékei voltak, de mára már csak éktelenkedve omladoznak. Így jobb időtöltés híán, maradt a próbaterem. Bár előre terveztük, hogy ha minden jól megy akkor fogunk is alkotni néhány közös szerzeményt. Ez így is történt és a külön Still Burnin’Youth, Gungnír próbák mellett fordítottunk időt a tervezett projektre is. Végeredményként napvilágot látott néhány metalcore szerű szerzemény. Ezekről nehezen tudok bármit is írni, mert ez a műfaj nem az én műfajom, nem is igazán mozgok benne otthonosan, ezért inkább azt mondom, hogy beszéljenek majd a kész felvételek helyettem. Örülök annak, hogy Genova egyetlen egy NS zenekara elfogadta a meghívásomat és újra találkozhattam velük, na és persze annak, hogy megmutatták hazánk fiainak is azt a hatecore-t amit anno a szintén olasz Criple Bastards hozott a világra. A zenekar most készül egy split anyagra és e mellet még jó néhány koncertet fognak adni, hiszen minden jel arra mutat, hogy az oi! és R.A.C. mellett igen is van létjogosultsága az NSHC-nak.

Attila

Hate For Breakfast koncertek

2008. december 27., szombat

Hatecore karácsony

Nem mindennapi kockázatot vállalt a Véres Kard szervezőalakulata, amikor az idei Fehér Karácsony koncertre kizárólag a durva NS metal/HC stílus képviselőit hívta meg fellépni, hiszen a közelmúltig hazánkban a keményebb zenét játszó bandák - kevés kivételtől eltekintve- nem voltak különösebben népszerűek. Talán emlékeznek még páran arra, hogy volt már hazánkban régebben is próbálkozás azügyben, hogy az NS eszmerendszert extrémebb, agresszívebb zenei köntösbe öltöztessék, de sajnálatos módon eleddig ezen kezdeményezések messze meghaladták a korukat és általában a közönség nem volt vevő az ilyen jellegű zenekarokra (általában, de nem mindig persze). Nagy kár, ugyanis a hazai színtér eddig is kitermelt már pár világszínvonalú produkciót, de a siker mégis elmaradt, ami talán annak a jele volt, hogy a közeg nem érett meg még akkoriban az új felfogás befogadására.

Örömteli meglepetés volt hát, mikor a külvárosi koncertterem érkezésem idejére már majdnem tele volt; valójában nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan lesznek kíváncsiak erre a fajta zenére. A szervezők felhívására sokan vittek magukkal csokoládét is, amit –ígéretük szerint- majd szegény fehér gyermekek közt’ osztanak szét a továbbiakban. Mindenképpen üdvözlendő a próbálkozás, és örömteli, hogy ilyen sokan támogatták az elképzelést.

Elsőként a Voice of Justice lépett színpadra, őket már láthatta a nagyérdemű novemberben is a Kék Yukban a „Real Resistance” koncertsorozat fellépőjeként. A bemutatkozó koncerthez képest több számot is játszottak a srácok és nagyon meggyőző műsort tettek le az asztalra. Hálátlan feladat volt az övék, mert ők kezdték a bulit, így a közönség sem mozgott különösebben a produkció alatt, ráadásul a hangosítást sem lőtte be igazán a hangmérnök (a zenekar többszöri kérése ellenére sem). Kár, pedig nagyon meggyőzőnek tűnt újfent a durva metalcore, amit csinálnak. Szerintem nem túlzok, ha azt állítom, hogy a közeljövő egyik nagy magyar ígéretének nevezem őket; remélhetőleg a nemsokára felvételre kerülő bemutatkozó anyaguk is ezt fogja alátámasztani.

Másodikként a veterán hazai hatecore banda, a Vérszerződés következett, akik ezúttal is nagy bulit csaptak, de ez nem szokatlan a VSZ-től. Én először láttam őket az új dobossal és azt kell mondanom, hogy nagyon jó fogást csináltak vele a srácok. Felesleges is a további szócséplés, hiszen hazánk mára tán’ egyik legismertebb NS bandájától mindenki a megszokott minőséget kapta (sőt, talán kicsit többet is ezúttal).

Az este egyik nagy visszatérője, a Gungnir harmadikként lépett fel és meg kell mondjam, ez volt számomra az est csúcspontja. A két gitár és a hihetetlen precizitással játszó dobos nagyon megdobta a fellépésüket. A társulatnak ilyen jó „élő” felállása még sosem volt és ezt a közönség is meglepően jól fogadta. A grindcore-őrületet még pár show-elemmel is feldobták, ami szintén további jó pont volt. Játszottak pár régebbi és néhány új számot is, elsősorban a közelmúltban megjelent hanghordozóról (élőben ezek a számok is jobban ütöttek, mint a lemezen), sőt, még egy Landser „feldolgozás” is sorra került.

A realtíve új zenekarnak számító olasz Still Burnin’ Youth követte a magyar darálógépet , akik az Oi! és a grindcore sajátos keverékével próbálkoztak. A bemutatkozó lemezükön szereplő számokon kívül eljátszottak néhány új dalt is, de természetesen a klasszikus „Rivolta” és az „Avanti ragazzi…” (…meg néhány Cripple Bastards szám…) sem hiányzott a repertoárjukból. Személy szerint kicsit hosszúnak találtam a fellépésüket és nem is tetszett annyira, mint a szintén olasz Hate For Breakfast annak idején, de úgy tűnt, hogy ezzel a véleményemmel egyedül vagyok aznap este a teremben.

A nagyszerű bemutatkozó lemezükkel nemrég a nyilvánosság elé lépő nyugat-magyarországi Worst Nightmare is fenntartotta a közönség lelkesedését. A számaikat minden nehézség nélkül élőben is professzionálisan elő tudták adni, így senkinek nem lehetett panasza. Nem volt könnyű dolguk pedig, hiszen az énekes egyben a dobos is, így hihetetlen összpontosításra lehet szüksége a fellépések során. A zenekar mindenesetre remekül leküzdötte ezen akadályt, és ezt díjazta a közönség is, mert végig volt mozgás a színpad előtt.

A német Path of Resistance hazai bulijára már valószínűleg sokan vártunk, így talán néminemű csalódást okozhatott, hogy nem az eredeti énekessel érkezett a csapat, hanem a Thrima nevű NS metal banda énekese ugrott be helyette, ugyanis az énekes súlyosan megsérült a közelmúltban és hirtelen kellett valaki más a helyére beugrónak. A srác persze mindent megtett, ami tőle tellett, de azért szerintem nem csak nekem volt hiányérzetem. A másik hiányosság a basszusgitárosi poszton volt, ugyanis nem volt bőgős a csapatban a fellépés alatt. Ez sajnos a lemezhez képest néha bosszantóan feltűnő volt, főleg a „Nature is fighting back” című számnál, ahol a basszusgitár szólóját nemes egyszerűséggel kihagyták a számból. A „hangosítás ördöge” ráadásul itt is beleszólt a műsor élvezhetőségébe, mert néha zavaróan lekeverték az énekest. A felsorolt negatívumok persze nem azt jelentik, hogy a zenekar rossz volt, hanem csak azt, hogy ezúttal nem voltak igazán formában; a produkciót így is tátott szájjal figyeltük végig, hiszen a POR talán a világ egyik legjobb NSHC bandája továbbra is.

Sajnos a Before the War és az Ecce Mors fellépéséből csak keveset láttam, mert pont intézni kellett pár dolgot a koncertjük alatt, így sajnos csak pár felszínes benyomást tudok róluk megosztani: a BtW remekelt, mint mindig, az Ecce Mors viszont kicsit túlzottan is hosszúra nyújtotta azt a bizonyos rétestésztát, rendesen el is fáradt a közönség, mire végeztek.

Sajnos ez rányomta a bélyegét az utolsó fellépő, a Megcsonkított Igazság („Mutilated Truth”) fellépésére is, hiszen már hajnalodott és a legtöbben elindultak hazafelé, mire a srácok rákezdtek. Sajnálhatja, aki nem várta már meg őket; a fáradtság és a gyér publikum dacára nagyon nagy műsort láthattunk a fiatal srácoktól. Itthon eddig még hasonló muzsikával sem próbálkozott eddig senki a színtéren, én talán a német Eternal Bleedinghez tudnám hasonlítani őket a leginkább. Aki hallotta a közelmúltban megjelent demojukat, az persze tudhatta már, hogy mire számíthat, de mégis látni kell őket élőben is. Kevés számot ( hetet, ha jól számoltam) játszottak, amiből kettő feldolgozás volt, de azok nagyon minőségi produktumok voltak mind.

Hajnalra lett vége a bulinak, de addigra senki sem maradt már szinte a teremben. Mindent egybevetve ez egy nagyon jól sikerült koncert volt és az elképzelés is kifejezetten szimpatikusnak mondható, csak gratulálni tudok a szervezőknek! Remélem, hogy lesz még ilyen jövőre is!

2008. November 22. Koncertbeszámoló

Elérkeztünk az immár 4-edszerre megrendezésre kerülő „Real Resistance Party” napjához és nem kis izgalommal indultam neki az estének. A Flyeren 20:00 volt megadva kezdésnek de ez természetesen a hangolás meg egyéb dolgok miatt csúszott kicsit. Az „Incorrect” zenekar nyitotta a sort a bandáknál és meg kell, hogy mondjam engem őszintén meglepett amikor feljött a színpadra az énekesük, aki egy hölgy volt:), és ráadásul elég tiszta, szép hangon énekelt, ami engem még jobban meglepett mert nem ezt vártam. Csak a megnyugtatásunk végett volt egy hörgős gitáros is aki azért kisegítette de nekem a produkciójuk nem volt annyira meggyőző mint a színpadképük a közel 12-14 éves dobosukkal aki meglepően jól nyomta, és miután a bulijuk a végéhez közeledett közölték, hogy 2 hete van velük akkor meg egyenesen leesett az állam. Nah mind 1 szó ami szó én a bulijuk felét ücsörgéssel és beszélgetéssel töltöttem, nem az én világom volt az a zene. Lecsengett a bulijuk és már tömörültünk az első sorban, hogy megnézhessük mit alkot ezúttal a „Pushing Onwards”, hazánk egyik legjobb NS Death/Grind csapata. A húrok közé csaptak és bár eléggé izgatottak voltak a srácok buli előtt, jó formájukat hozták. Az énekes is csinálta a showt az egész egyben volt és még az apróbb hibákat is nagyon ügyesen korrigálták, aki most hallotta őket először az nem vette észre őket. Erőteljes és agresszív bulit nyomtak, zúzos, erőteljes volt a zene és nagyon sokat fejlődött az ének, volt is mozgás rendesen mind a színpadon, mind a nézőtéren, történt egy gitárhúr szakadás de hamar áthidalták a problémát és a kölcsönkapott gitárral pöröghetett tovább a buli. Előadtak 2 új számot is ami eddigi munkásságuk csúcsa. Nagyon jók voltak és remélem mihamarabb láthatjuk őket újra színpadon. Amint a „Pushing Onwards” végzett jött egy kis hangolási szünet aztán már a színpadon is volt a „Nadir” nevű formáció. Én most láttam őket először élőben és igazából már elsőre jó benyomást keltettek, mivel azzal kedveskedtek a jelenlévőknek, hogy hoztak rengeteg promociós példányt az egyik lemezükből, ami szerintem egy becsülendő gesztus tekintve, hogy manapság szinte semmi sincs ingyen. Nagy reményekkel mentem be a bulijukra és igazából jók is voltak de egy idő után zsongott a fejem mert nagyon súlyos és erős zenét játszottak viszont nagyon lassú vagy középtempóban és ez nekem egyszerre mint újdonsült néző sok volt:) a felénél ki is jöttem hogy levegőzzek picit. A színpadképük nekik is jó volt, a banda produkálta magát rendesen és az énekesüknek is erőteljes hörgős hangja volt, tetszett. Lement a „Nadir” és ami ez után jött arra mai napig nehezen találok szavakat. Nem titkoltan én többek között a „Voice Of Justice” formáció koncertje miatt mentem le elsősorban mert nagyon-nagyon kíváncsi voltam mit alkotnak, mivel a myspace-ükön lévő dal sok jóval kecsegtetett számomra. De amit ott láttam az minden várakozást felülmúlt. Olyan erőteljes és olyan komplex zenei egyveleget kaptunk, hogy 30 percre megbolondultam és még velem együtt jópár ember. Őrjöngtünk tomboltunk arra a zúzós metalcore-ra amit ezek a srácok leműveltek. Iszonyatosan zúzós és nagyon komplex zenét játszottak és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy hazánk legjobb NS zenekara most a „Voice Of Justice”. Hallottam már őket 1-2 próbán is de amit itt lenyomtak az kegyetlen volt, volt minden ami kell, zúzós gitártémák, durva dallamos részek, hardcore üvöltözés, pörgős lábdob, eszméletlen basszerjáték, minden ami kell. A srácok is bepörögtek a színpadon rendesen, jó színpadkép nagyon jó zene valamint az egyik kedvenc bandámtól a „Moshpit”-tól egy feldolgozás ami szintén remekül sikerült. Nem kis teljesítmény ráadásul úgy, hogy az énekesüknek pár órával a buli előtt úgy ment el a hangja, hogy az is kérdéses volt, hogy egyáltalán fellépnek-e. Iszonyú jó bulit csináltak. Utánuk következett a „Fehér Törvény”. Jó bulit csináltak nagyon, de hogy őszinte legyek a „Voice Of Justice” után én már kicsit úgy voltam, hogy jöhet bármi ezt nem lehet fokozni. Ennek ellenére a „Fehér Törvény” jó bulit nyomott. Az emberek őrjöngve tomboltak és a színpadon is megőrült mindenki. A megszokott formájukat hozták, volt pár régi örökzöld sláger és eljátszottak pár új dalt is. Jó buli volt, csak már fáradt voltam mert nagyon a hajnali órákban jártunk már. Utánuk a „Boys On The Docks” zenekar következett akiknek a fellépését szintén nagyon kíváncsian vártam már, még a buli előtt megvettem a lemezüket, hogy majd itthon is kivesézhessem hallgatva. Hajnali 3 volt már mikor ők is a húrok közé csaptak és nagyon jó Old School HC-t játszottak, csak sajnos volt gitárhúr probléma, erősítőhiba meg minden egyéb, és az emberek többsége is hazament, akik viszont ott maradtak azoknak egy jó kis buliban volt részük így a hajnali órákban. Minden összevetve ismét egy kiváló „Real Resistance” bulin vagyunk túl. Reméljük sokan eljöttök Január 24.-én Győrbe is ahol többek között olyan zenekarok lépnek majd fel mint a „Worst Nightmare”, a „Fehér Törvény” vagy a „Mutilated Truth”.

2008. december 16., kedd

The Real Reistance vol. V.

2008. december 15., hétfő

NS SXE képek





2008. december 6., szombat

White X-Mass Fest 2008

2008. december 4., csütörtök

Boys On The Docks – Punkcore Elite



Nem kis izgalommal és lelkesedéssel hoztam haza frissen megszerzett Boys On The Docks lemezemet. Koncerten nagyon meggyőző volt amit csináltak és gyorsan meg is vettem a mindössze 500 ft-ba kerülő korongot. A 22.-ei koncert után elég fáradtan jöttem haza de nem bírtam megállni, hogy belehallgassak az újdonságba. Az album a „Respect” című számmal indul ami engem már az album elején biztosított, arról hogy elég jó old school hardcore/punk slágereket fogok hallani a következő 40 percben. Erőteljes őszinte és pörgős lett a lemez. Az album 2. dala a „Tisztán” címet kapta ami nekem személyes kedvencem, koncerten is tetszett de itt zongorakíséretes részekkel dúsították ami dobott rajta. Aki ismeri a zenekar eddigi munkásságát annak is újdonságokat rejt a lemez mivel ezek jó minőségű stúdióban rögzített trackek lettek és sok extrával kecsegtet 1-1 régebbi szám is. Nyers és pörgős HC/Punk dalokat kap aki megveszi az amúgy nagyon pénztárcabarát lemezt. Plussz vannak rajta bevágott szövegek és extra dalokkal is kedveskedik a rajongóknak a zenekar. 13 szám, 42 perc tömény őszinte Hardcore. Én mindenkinek ajánlom, főleg úgy hogy 2 kóla áráért egy jó lemezt tudhattok magatokénak. ;)

Kiborg & Pushing Onwards: Unite and Win



A 2yt4u Records jó előre beharangozta ezt a kiadványát, s mivel mindkét bandát kedvelem, ezért nagyon vártam már! Mikor kézbe kaptam egy példányt első gondolatom az volt: na erre érdemes volt várni! Meglepő lehet amit írok, de tényleg így van, még be sem került a korong a lejátszómba, de már belopta magát a szívembe. A csomagolást ugyanis megspékelték: a normál CD tokot még egy nagyon dekoratív kartontokba is belerakták. Ilyet hazai bandánál nem tapasztaltam még, de összességében is csak egy hasonlót láttam pár éve egy Spregeschwader kiadványon. A Kiborg 6, a PO 8 nótával készült erre az anyagra. Az orosz banda első albuma volt a kedvencem, az átütő erejű volt, azóta meg az én ízlésemnek csak egy közepes szintjét ütik meg. Sajnos itt is ezt tapasztaltam, pedig abban reménykedtem itt majd kevesebb számot kell egyszerre megírni, talán így nagyobb figyelmet tudnak ráfordítani. Szinte egybefolynak a számaik, mintha egy témát variálnának 6 számon keresztül. Egyedül az 5. track, az „In our world” maradt meg emlékezetemben, amiben női vokál is volt(én meg nagyon kedvelem a gyengébbik nem énekhangját ).Nem brillírozott, de legalább színesebbé tette a picit egyhangú 20-25 percet. A PO egy sejtelmes introval kezd, majd végre jön az őrlés!!! Pont az ellenkezőjét tudom itt mondani, mint az előbb: hazánk fiai minden újabb prezentációjukkal fejlődést mutatnak! Na és itt egy kivételével minden alkotás tetszik. Sajnos a „Closer to the Sun…” több mint 3 perce alatt egy nem igazán odaillő vokált hallhatunk végig. Remélem ezt élőben mellőzik, mert egyébként nem rossz ez a szám sem. A többi dal pedig nagyon ott van! A hazai legjobb NS Death/Core banda nemzetközi szinten is elismerésre méltó anyaggal mutatkozott be ezúttal a nagyvilágnak. Számaik közt nekem két kedvencem is akadt:
- a „Breeding the Swine” nagyon ügyes kiállásokkal van megtűzdelve, a dobos is, meg igazából az egész zenekar nagyon odatette itt magát.
- a másik favoritom a „Law and Order”, ahol szintén kiváló a zene, s itt egy nagyon profi vokál támogatja meg az egyébként is masszív éneket.
Mindenféle elfogultság nélkül bátran állítom: a „United and Win” egy remek lemez lett, s a mi fiaink, akik azzá tették igazán! Ajánlom minden gyűjtőnek, aki a magyar bandákat akarja támogatni, s bárkinek, aki szereti a brutál NS muzsikát!