2009. június 15., hétfő

Nadir interjú

- Először is örülünk, hogy elfogadtátok a felkérést erre az interjúra! Légy szíves mutassátok be a zenekart, kérlek az “előd zenekarról” is tájékoztasd az olvasókat, hátha van, aki nem ismeri a históriátokat!

- Az együttes még Dark Clouds néven alakult Budapesten 1993-ban extrém, sötét hangulatú doom / death metal zenekarként. 1996–ban jelentettük meg bemutatkozó demónkat, majd néhány további stúdiófelvétel után már rendszeresen koncerteztünk az országban, először az akkori hazai underground ismertebb együtteseinek előzenekaraként, majd idővel önállóan is. A zenekar első teljes albuma, "Nadir" címmel jelent meg 2000-ben, akkori kiadónk csődje miatt azonban a második, "Global Depressing System" címet viselő korong csak 2002-ben, saját kiadásban jött ki. A rendszeres és intenzív koncertezés azonban a köztes időszakban sem szakadt meg, sőt azokban az években jutottunk el a Felvidékre és Erdélybe, később pedig a Vajdaságba is. Itthon szinte minden jelentősebb nyári fesztiválon felléptünk már, s ezek mellett olyan neves zenekarok előtt volt alkalmunk játszani, mint a Crowbar, a Pro-Pain, a Stampin' Ground, a D.R.I., a Master, a Vader, a Krisiun, a Napalm Death, a Dying Fetus vagy legutóbb a Prong. A 2005-ben, már Nadir néven, szintén saját kiadásban megjelent "Tenacity" albumra igen pozitív és lelkesítő visszajelzések érkeztek a hazai színtérről (ezt azért is emeljük ki, mert egy névváltás tulajdonképpen felér egy újrakezdéssel). A lemez a "Legjobb debütáló lemez" kategóriában első helyen végzett a "Hungarian Metal Awards 2005" szavazáson. 2006-ban látott napvilágot a zenekar következő munkája: a négyszámos "We, The Scum Of The Earth" a szintén fővárosi Step On It "Allschool Monster Is Coming" anyagának hat tételével együtt jelent meg split CD formájában. Az anyagot teljes egészében le lehetett tölteni a két zenekar honlapjáról, és a koncerteken is beszerezhető volt – ingyen. Legutóbbi anyagunk, Nadir néven a második teljes albumunk, a "Those Who Bought The Rain" 2008. elején jelent meg, terjesztése a split anyagéhoz volt hasonló. A 2008. évi HangSúly zenei díj szavazásán megnyertük a "Legjobb Koncertbanda” kategóriát.

- Minek köszönhető a névváltásotok? Változott a stílusotok, esetleg a tagcserék miatt?

- Előbbi a jó “megfejtés”. Az évek során fokozatosan olyan irányban tolódott el a zenénk (értsd: a death és doom elemek arányának eltolódása az előbbiek felé, valamint a fokozatosan beépülő hardcore hatások), hogy az már egyre kevésbé volt összeegyeztethető a régi névvel. Nem mellékesen a zenekar felállása évek óta stabil: 2003 óta egyetlen tagcserénk volt mindössze.

- Milyennek érzitek napjainkban azt a színteret, amiben a NADIR elsődlegesen mozog? Egyáltalán tudnátok, akarjátok magatokat kategorizálni?

- Az itthoni színtér nagyon belterjes, és alig termel ki igazán izgalmas zenekarokat. Emellett pedig összefogás helyett itt is a széthúzás az általános, egy egészen kis szelet tortáért marakodnak ezren. Na meg az arcoskodás megy ezerrel, pl.: „Nekem jobb a dobosom és / vagy a gitárosom!” – közben az egész semmit nem ér, ha a zene hallgathatatlan… Különben sem hosszú távra szólnak a dolgok. Kategorizálni nem szeretnénk magunkat. Kialakult zenei és hangzásvilágunk van, igyekszünk egyéniek maradni.

- Mit gondoltok a mai Magyar underground zenei életről, létezik-e manapság ez hazánkban?

- Ebben a műfajban 3-4 zenekart leszámítva – akik több embert képesek megmozgatni – itthon gyakorlatilag csak underground zenei élet van. Épp ezért furcsa, hogy egy-egy nagy fesztiválon az ún. jól futó, „nagy” zenekar játszik főbandaként, az egy-két éve létező fiatal csapat meg másodiknak. Na, ebből is látszik, mennyire behatárolt az egész színtér. Azon kívül Magyarországra manapság minden komolyabb Európa-turné eljut – sokszor láthatjuk, hogyan vonzza el a közönséget az egyik koncert a másik elől –, miközben a hazai zenekaroknak egyre kevesebb esélyük és lehetőségük marad, hogy az itthoni közönség előtt szerepeljenek.

- Miért mindig ugyanabban a Bolt Thrower pólóban lép fel az énekes?

- Ha nem is mindig abban, de tényleg jellemző a dolog. A Bolt Thrower a zenekar egyik régi közös kedvence és egyik legjelentősebb hatása, feldolgozást is gyakran játszunk tőlük a bulikon. Így a Bolt Thrower póló is elég nyilvánvaló választás mint fellépő-cucc.

- Mi a véleményetek arról, hogy az embernek meg kell cselekednie azt amiről (és amiért) zenél, énekel? A tetteitek nem a szövegeitek és zenétek manifesztációja?

- Mi sem csak azért írunk erről vagy arról a témáról, hogy egyáltalán kerüljön valami szöveg is a zenére. Az átlag metal bandáknál lényegesen komolyabban vesszük a tartalmas dalszövegeket. Amit papírra vetünk, azzal valóban azonosulni is tudunk. Egyébként a legutóbbi lemezünk „Traitor Pleading Guilty” dalának alapgondolata is pontosan ez: az ember a tetteivel nem mehet szembe azzal, amit mond, mert annak csúnya öngól lesz a vége.

- Egyetértetek a globalizációs törekvésekkel? Akár igen, akár nem a hétköznapi életben is hangot adtok a véleményeteknek?

- Nem értünk egyet ezekkel. Ki az a hülye, aki igen?!.. Sőt, igen örömteli, hogy mostanában a tudatosan gondolkodókból álló ellentábor egyre erősebben és egyre több fórumon tudja hallatni a hangját. Van az a tűréshatár, amelyen túl az emberek torkán már nem lehet bármit lenyomni, és az ő nevükben, de a beleegyezésük / tudtuk nélkül „megírni az étlapot”!.. A mostani garnitúrának úgy ahogy van, mennie kell! Bár ha a saját felfogásunkból indulunk ki, a mai emberiség túlnyomó többségét – legyünk mértékletesek: minimum 80%-át… – is helyre lehetne rakni pusztán azért, mert ostoba (elbutított) és kártékony.
- Vannak manapság olyan politikusok, akiket tiszteltek, esetlegesen példaértékűnek tartjátok a munkásságát?

- Nem állunk be egyetlen politikai táborba sem, mert a gondolkodásmódunk radikálisabb ennél. Zenekarként is kerüljük a túlzott közéletizést / aktuál-politizálást. Egyébként se szoktuk a csupán pillanatokra érdekes témákat meglovagolni. Nem azért, mintha nem lenne véleményünk a napi kérdésekről, csak éppen nálunk az időtálló gondolatokon van a hangsúly. A zene és a politika számunkra két teljesen külön fórum.
- Az alkohollal, drogokkal milyen viszonyban vagytok?

- Sose voltunk az a híres-hírhedt buli-huligán társaság, nem kapta el a dolog egyikünket sem. Ez mondjuk pont nem volt tudatos részünkről, magától alakult így. A lényeg hogy drogokkal soha nem élt egyikünk se, de még italból is megelégszünk kevéssel. A legtöbben már harminc fölött járunk, és van köztünk családos ember is, amivel – kell-e mondanunk? – együtt jár a felelősségteljes gondolkodás.

- “Those Who Bought The Rain” címmel csináltatok egy igencsak erős anyagot, ezt legutóbbi koncerteteken ajándékba kaptam tőletek. Úgy láttam ez nem egyedi, minden érdeklődő kapott ajándék lemezt. Mi vezérelt titeket, hogy ilyen módon szórjátok a zenei munkásságotok gyümölcsét?

- A zenekar tagjainak életfelfogása, illetve az, amit képviselünk évek óta, gyakorlatilag összeegyeztethetetlen a mai, kereskedelem-és üzlet-orientált világgal. Ez az elsődleges indoka annak, hogy ezt megléptük, ráadásul így könnyebben eljut mindenkihez a zene. A jövőben sem várható, hogy változtatnánk ezen.

- Tavaly november 22-én Budapesten a Blue Hellben játszottatok egy “The Real Resistance” partyn, hogy éreztétek magatokat? Az arcok hogy reagálták le a témáitokat?

- Remekül éreztük magunkat. Szép számú közönség gyűlt össze, és a reakciók is igen pozitívak voltak. Nagyon tetszett még, hogy a fellépés után nem csak magáról a buliról tudtunk beszélgetni az emberekkel, hanem pl. egy sráccal hosszasan cseréltünk eszmét különböző jófajta doom muzsikáról!.. Talán ennyit a hangulatról.

- Nem volt zavaró, vagy szokatlan számotokra, hogy az ismert közegtől eltérő srácok is voltak ezen az estén szép számmal?

- A fellépők összeállítását valóban nem lehetett szokványosnak nevezni az itthoni viszonyok között, de mint az előbb említettük, igazán jól sült el a dolog. Főleg mivel valójában az „ismerttől eltérő” közegből is ismerünk több srácot, aki volt már Nadir, de még Dark Clouds koncerten is!
- Vallotok-e valamilyen politikai világnézetet?

- Ezt a kérdést lényegében már megválaszoltuk a fentiekben.

- A minap egy sportolót öltek meg hazánkban, gondolom ti is hallottatok az esetről. Elgondolkoztatok ezen az eseten?

- Az ehhez hasonló hírek mindig elgondolkodtatóak, és az embernek ilyenkor eszébe jut, hogy ez tényleg minden indok nélkül is megtörténhet. A mögötte meghúzódó jelenségről osztjuk a gondolataidat…

- Az extrém metal, HC, stb. zenei színterek világszerte általában balos politikai körök/klikkek befolyása alatt áll, mint pl. hazánkban a bpr’n’r. Ti hogy álltok ehhez?

- Ha egy csoportosulás a mostani magyar zenei piacot irányítva húz valamelyik oldal felé, azt szerintünk nem feltétlenül ideológiai megfontolásból teszi, hanem inkább azért, mert üzletileg függ tőle. A mi eszmerendszerünk viszont jóval radikálisabb annál, mintsem hogy bármilyen világnézeti skatulyába lehessen begyömöszölni bennünket. A világnak nem ott kellene tartania, hogy jobboldal meg baloldal…

- Hazánkban (és a világ számos más országában) sorra alakulnak jobboldali nézeteket hirdető/valló kemény muzsikát előadó zenekarok. Mit gondoltok erről? Ismertek ilyen bandákat?

- Fentebb már utaltunk rá, hogy egy adott helyzet milyen reakciókat válthat ki az emberekből. A zenei színtéren ugyanez a jelenség voltaképp így csapódik le mostanság.

- Van esetleg olyan dolog, amire nem kérdeztünk rá, de úgy gondoljátok, szeretnétek megosztani az olvasóinkkal?

- Akinek felkeltettük az érdeklődését, megtalálhatja a teljes „Those…” albumot a myspace oldalunkon ( http://www.myspace.com/nadirhungary ), és az egyes Nadir tagok mellékprojektjeként működő, Existence Is Punishment elnevezésű alkalmi ipari-doom formációt is érdemes meghallgatni ( http://www.myspace.com/eipdoom ). Valamint elnézést kérünk mindenkitől a május 29-ére tervezett fellépésünk lemondásáért. Az okot a gitárosunk váratlanul közbejött betegsége jelentette. Miatta még sosem voltunk kénytelenek koncertet lemondani, de most tényleg nyomós okunk volt rá.

The Real Resistance vol. 6.

A 6. TRR buli Budapesten a Red Hell-ben „zaj-lott”. Elég sok zenekar vett részt ezen a rendezvényen, így már 21:00-kor beröffentette a motort a „THE SHARON TATE” nevű
formáció, akik véleményem szerint nagyon tehetséges zenészek és igencsak színvonalas produkcióval rukkoltak elő a nagyérdeműnek! Talán úgy tudnám őket leginkább jellemezni, hogy egyedi ízű klassz (nem unalmassá váló!) metalcore-t nyomtak. Remélem elcsípem majd még őket pár alkalommal, szerintem nagy lehetőségek vannak ebben a zenekarban! Utánuk mi játszottunk (a FEHÉR TÖRVÉNY), itt szeretném is megköszönni mindazon arcoknak, akik eljöttek erre a party-ra miattunk (még ha esetleg a többi banda nem is igazán hozzájuk szólt). Nagyon kedves tőlük, hogy ilyen hűségesek hozzánk! Jöttek többen is az ország egész távoli részeiből, de ami a legmeglepőbb volt számomra az az, hogy egy nagyon kedves német cimboránk is eljött, kifejezetten erre a bulira! Ezúton is üdvözletem küldöm zittaui barátainknak! Cheers Robert! Utánunk a legütősebb magyar NS Death Core banda zúzta le a mosolyt az arcokról!!! Durva szigort vezényeltek, amit a lelkes műértők headbangeléssel, ugrálással háláltak meg. Feszes tempókkal győzték meg azokat a srácokat is, akik eddig nem ismerték őket. Több közkedvelt nótát is elnyomtak, nekem a „Law and Order” volt a legszimpatikusabb, amiközben fel is borogattam pár nyugdíjast a tánctéren. Aktivitásuk mind a színpadon mind a disztrózásban figyelemreméltó volt! Kevés zenekar van, amelyik veszi a fáradságot és saját maga vacakol a terjesztéssel, legyen az póló, CD, kitűző, stb. – na ők kitettek magukért! Egy újabb üde színfolt következett: a GUNGNÍR-ból már ismert dobos srác egy másik zenekara, a PAEDIATRICIAN. Most sem Neoton-slágereket hallhattunk ezen formációjától, hanem igazi grindcore-zúzdákat. Igaz, hogy most nem repült a pöttyös labda, de a két énekessel operáló irgalmatlan halálosztag nagyon durván adta elő a témáit! Volt malacvisítás, röfögés, meg mindenféle pokoli zajok… Utolsóként egy nagyon profin összeszokott thrash banda következett, akik nekem a legpozitívabb élményt nyújtották ezen az estén. Picit meg is lepett, mert eddig nem voltam képben igazán velük, de az élő produkciójuk lehengerlő volt. Nem voltak fölösleges sallangok, csak lazán lenyomták úgy a bulit, hogy csak pislogtam. Hatalmas pozitívum még az is velük kapcsolatban, hogy őket sem hülyítette meg a média: gondolkodó srácok, akik tisztában vannak a világhódítók törekvéseivel. A többi banda is egytől-egyig odatette magát, de a végén az ARCHAIC lett az én személyes kis kedvencem ezen az estén!
Maci