2009. június 15., hétfő

The Real Resistance vol. 6.

A 6. TRR buli Budapesten a Red Hell-ben „zaj-lott”. Elég sok zenekar vett részt ezen a rendezvényen, így már 21:00-kor beröffentette a motort a „THE SHARON TATE” nevű
formáció, akik véleményem szerint nagyon tehetséges zenészek és igencsak színvonalas produkcióval rukkoltak elő a nagyérdeműnek! Talán úgy tudnám őket leginkább jellemezni, hogy egyedi ízű klassz (nem unalmassá váló!) metalcore-t nyomtak. Remélem elcsípem majd még őket pár alkalommal, szerintem nagy lehetőségek vannak ebben a zenekarban! Utánuk mi játszottunk (a FEHÉR TÖRVÉNY), itt szeretném is megköszönni mindazon arcoknak, akik eljöttek erre a party-ra miattunk (még ha esetleg a többi banda nem is igazán hozzájuk szólt). Nagyon kedves tőlük, hogy ilyen hűségesek hozzánk! Jöttek többen is az ország egész távoli részeiből, de ami a legmeglepőbb volt számomra az az, hogy egy nagyon kedves német cimboránk is eljött, kifejezetten erre a bulira! Ezúton is üdvözletem küldöm zittaui barátainknak! Cheers Robert! Utánunk a legütősebb magyar NS Death Core banda zúzta le a mosolyt az arcokról!!! Durva szigort vezényeltek, amit a lelkes műértők headbangeléssel, ugrálással háláltak meg. Feszes tempókkal győzték meg azokat a srácokat is, akik eddig nem ismerték őket. Több közkedvelt nótát is elnyomtak, nekem a „Law and Order” volt a legszimpatikusabb, amiközben fel is borogattam pár nyugdíjast a tánctéren. Aktivitásuk mind a színpadon mind a disztrózásban figyelemreméltó volt! Kevés zenekar van, amelyik veszi a fáradságot és saját maga vacakol a terjesztéssel, legyen az póló, CD, kitűző, stb. – na ők kitettek magukért! Egy újabb üde színfolt következett: a GUNGNÍR-ból már ismert dobos srác egy másik zenekara, a PAEDIATRICIAN. Most sem Neoton-slágereket hallhattunk ezen formációjától, hanem igazi grindcore-zúzdákat. Igaz, hogy most nem repült a pöttyös labda, de a két énekessel operáló irgalmatlan halálosztag nagyon durván adta elő a témáit! Volt malacvisítás, röfögés, meg mindenféle pokoli zajok… Utolsóként egy nagyon profin összeszokott thrash banda következett, akik nekem a legpozitívabb élményt nyújtották ezen az estén. Picit meg is lepett, mert eddig nem voltam képben igazán velük, de az élő produkciójuk lehengerlő volt. Nem voltak fölösleges sallangok, csak lazán lenyomták úgy a bulit, hogy csak pislogtam. Hatalmas pozitívum még az is velük kapcsolatban, hogy őket sem hülyítette meg a média: gondolkodó srácok, akik tisztában vannak a világhódítók törekvéseivel. A többi banda is egytől-egyig odatette magát, de a végén az ARCHAIC lett az én személyes kis kedvencem ezen az estén!
Maci

Nincsenek megjegyzések: