Tattoo

Box edzés

Hate For Breakfast búcsúkoncert

Sajnos a HFB tényleg „búcsú-koncert”-re készül… Reméljük ígéretükhöz híven hét év múlva újra láthatjuk őket! Az lenne a legszebb ajándék, ha a demójuk stílusával térnének vissza az NSHC keresztapái :D

Csontfej - „Háborús Bűnösök”

Méltatlanul merült feledésbe ez az úttörőnek számító anyag aminek oka talán az lehetett, hogy maga ez a politikával párosított hardcore zene 2000-2001környékén hazánkban még igencsak ismeretlen volt. A fülek a dallamos oi! szerű R.A.C. zenékhez voltak hozzá szokva, és így érthető is, hogy nem tudták hova tenni ezt a korai B.E.D. nyomdokain haladó zenekart, akik 2001-ben jelentették meg a 6 számos+intro+outro demo kazettát. Visszaemlékezve néhány akkori kritikára ami ezt a kiadványt érte, én nem sok jó véleményt hallottam erről az alkotásról és meggyőződésem, hogy a fent említett „okoknak” köszönhető ez.

Az intro akusztikus gitárral indul és már az első hangoknál észrevehető a B.E.D.( „Assassin”) hatása, könnyedén el is hihetné az ember, hogy itt egy ismeretlen B.E.D. dallal állunk szemben. Már itt le is szűrheti az ember, hogy mit is kap ezen a korszakalkotó alkotáson. Lehet, hogy furcsának tűnhet, de én ezt a rövidke kis bevezetőt tartom a legerősebb darabnak ezen a kazettán. Minden benne van ami számomra fontos, tisztaság, lendület, elsöprő erő! Majd jön a Cro-Mags megunhatatlan „Hard Times” átgyurata, amit azóta is elsütnek minden Fehér Törvény koncerten. A sor a „Háborús Bűnösök” tétellel folytatódik, ami egy középtempós darab, itt nagyon jól tükröződik a zenei tudás, könnyen kivehető és elkülöníthető minden hangszer, természetesen ez a többi szerzeménynél is fenn áll, de itt valahogy hatványozódik mindez. A gitáros egyszerű, de jó fogós riff-je számomra olyan amit egy végtelenített formában a megunás veszélye nélkül lehetne hallgatni. „Az Igazság Mi Vagyunk” darab egy nagyon ütős riffre van felépítve, ami szintén középtempós darab, de itt már felbukkannak itt-ott gyors részek is. A kazetta másik oldala a „Magyarok Nyilaitól…” dallal folytatódik, ami szintén tökéletesen beleillik az eddigi „koncepcióba”. Mivel a gitár nincs össze-vissza torzítva, így könnyedén kivehetőek a témák és a jól felépített dob témák is külön élvezhetőek ezzel is biztosítva a tökéletes összhangot. A „Bosszú Éjszakája” a Ku Klux Klan-nak állít emléket, és véleményem szerint, zeneileg a kazetta leggyengébb szerzeménye ez, az oda nem illő gallopozós dob miatt. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de a második témában mintha az egri Forcas egy témája köszönt volna vissza. Sokkal nagyobbat ütött volna ez a dal, ha a jól bevált „csapkodós” hardcore témát hozta volna a dobos erre a szerzeményre. Az „Outro” is egy jól megkomponált darab amit érdemes lett volna egy teljes értékű dalként beépíteni az anyagba. Összességében úgy vélem, hogy a közel 10 éves Csontfej egy nagyon nagyot alkotott ezen a debut anyagon. Ami még szimpatikus, hogy a zenekar nem valami csili-vili nagynevű stúdióba vonult, hanem a maguk szolid kis körülményeik között hozták ki a maximumot ami a hangzást illeti. Jó lenne ha ezt más zenekarok is szem előtt tartva nem arra törekednének, hogy a sztár stúdiósok zsebeibe tömködjék a pénzt! Nem attól fog egy anyag nagyot ütni hangzásban, hogy azt méregdrága stúdióban rögzítik, keverik, és az sem biztos, hogy a minőségi hangzás nem árt bizonyos esetben a produkciónak!
Csak remélni merem, hogy a közeljövőben lekerül a polcról ez az anyag és megtisztel minket egy kiadó azzal, hogy lerázzák róla az idő állttal rá rakódott port és viszont hallhatjuk akár egy split anyagon is…
Érdekességként megjegyezném még, hogy az akkoriban szárnyait bontogató SXE-ről egy rövid kis írás található a borítóban. Azokban az időkben, furcsa szemmel néztek erre a kezdeményezésre az NS mozgalomban, mára változott a helyzet, talán szerepe volt ebben ennek a figyelemfelkeltő kis írásnak is, talán nem, de az biztos, hogy ez az életvitel azóta sok embert megérintett sorainkban.

Attila