Drága Pol Pot megyénkbe látogatott az ex Nueva Etica tagokat számon tartó xMostomaltax,
Először azt hittem valami viccféleség, hogy potom 500 forintért láthatjuk itt őket, de nem, szerencsére a hír valós volt. A zenekarról tudni érdemes, hogy masszív metalcore-t nyomnak militant vegan straight edge szellemiséggel ( az "ikszek" ugye nem véletlen szerepelnek a zenekar névben.) Aki beszélt angolul volt lehetősége társalogni, eszmét cserélni a zenekarral. Nagyon közvetlenek voltak, pólókat, lemezeket is hoztak, szóval korrektül fel voltak készülve a túrára! Nem hazudtolták meg a latin vérmérsékletet egy iszonyú erős, energiával teli koncertet nyomtak le a szűk magyar közönségnek (amit már sajnos megszoktunk). A publikum itt-ott mozgásba lendült, de a rekkenő hőség erősebbnek bizonyult, nagyrészt egy helyben állva néztük a müsort. A zenekar tagjai megállás nélkül nyomultak végig, na de ők ehhez is vannak hozzászokva. (haha) A koncert végén nem maradhatott el a szokásos fotózkodás, amit ha jól láttam a zenekar "roadja" követett el (gyanús, hogy a jó barát mindenhova elkíséri őket). A pózolás és némi bratyizgatás után végül elindultak... volna, ha egy magyar leányzó nem szól közbe. Ő ugyanis az énekest szerette volna ott marasztalni még, de a zenekar többi tagja finoman szólva ezt nem támogatta. (haha) Közhellyel élve egy igazi latinamerikai szappanopera alakult ki, de végül a sok lúd disznót győzött, és elindultak szállásuk felé a felvezetésünkkel, majd kisebb pihenő után útnak indultak a következő állomás Barcelona felé!
UI.: A koncerten fellépet két fiatal magyar zenekar rájuk nem tértem ki részletességgel, a SOTT-ra azért nem, mert már többször írtam róluk ezen az oldalon, a békés megyei Behind My Mind egyébként egy remek kis műsort adott elő de rájuk, majd egy lemezkritikán keresztül szeretnék bővebben kitérni!
Gyakorlatilag az utolsó pillanatban tudtam, meg hogy egy fiatal cseh banda, a Pray for forgiveness veszi támadás alá Pol Pot megye fővárosát: Szegedet. A "fészen" megosztott anyagból ítélve úgy döntöttem érdemes lesz őket megtekinteni, így hát útnak indultam a helyi Club Noir felé. A bejáratnál szedték a szó szerint értendő támogatást, hiszen ténylegesen becsület kassza volt. Itt egy kicsit el is kalandoznék: az oké, hogy nagyon rossz az anyagi helyzet, nincs munka, stb. ezt tudjuk, hiszen mindenki érzi ennek a hatását, de azért meglepett amikor az átnyújtott összeg után a srác megkérdezte, hogy mennyit kérek vissza? Nos azt elárulhatom, hogy nem a "Haza Bölcse" arcképével ellátott címletet adtam át. Remélem nem lett nagyon mínuszos a buli! Miután leértem rögtön a zenekar polói és egyéb cuccai vették el a figyelmemet, készültek a srácok rendesen! Több féle mintájú, színű polók/trikók matricák, cd néhány flyer szóval áradt az underground szellemiség a brnoi brigádból. Itt sikerült ismét egy picit támogatnom őket egy jó kis zenekaros polót szereztem be tőlük. A koncert kezdésekor le is esett, hogy az előbb magától a zenekar énekesétől vásároltam, ezért külön riszpekt jár nekik a részemről! A zenéjük fasza volt, kissé sablonos metalcore de azt kellően döngölve adták elő. Pont úgy, ahogy ezt a műfajt kedvelem. Kb. a 3-4 számnál már beindult a Pit a füleknek már ismerős breakdown-okra jártak a kezek-lábak. Itt már én sem bírtam ki, bár a "táncosok" nagy része egy gyönge 10 évvel fiatalabb volt nálam (meg 40 kilóval könnyebb is haha) én is bementem mozogni egy kicsit. A frontember nagyon meggyőzően "hergelt" minket, hogy gyerünk mozgás! A kb. 40 perces műsor végén többször is megköszönték a helyi közönség hozzáállást és ígéretet tettek ,hogy jönni fognak még Magyarországra! A koncert után marasztaltak mindenkit egy kis beszélgetésre, szóval aki konyított az angolhoz személyesen is megismerkedhett a banda tagokkal, meg fotózkodhatott is. Röviden ennyit tudnék elmondani, az biztos aki ott volt az élvezte ezt az estét!
Nem viszik túlzásba a koncertezést, tartanak némi pihenőt, de azért összességében végigzúzzák idén nyáron az öreg kontinenst a hardcore-t metallal vegyítő amcsi srácok. Hazánkba is ellátogatnak, hátha lesz akit érdekel a produkciójuk.
Aki Csongrádon és környékén már megunta a kommersz zenék és a minősíthetetlen "tehetségkutatók" által okozott ízlés sokkot, azoknak egy igazi felüdülést jelentett a helyi Klub Kioszban tartott zenés összejövetel. Sajnos egy kis kimaradással indult a buli, mivel az est főzenekara, az osztrák Give em Blood lett volna de sajnos lemondták a keleteurópai turnéjukat.
Így is maradt egy szép kis lista 4 hazai zenekarral, leginkább a modernebb hardcore/metalcore stílusban, de a Scorhed Earth személyében a death metal kedvelői is megtalálták a számításukat. Én a 3 'core bandát hallgattam végig, melyek közül elsőként a szegedi székhelyű All is Forsaken lépett a színpadra.
A közönség vevő volt a zenéjükre, bár itt a saját számokba csúsztak hibák, de gyorsan áthidalták ezeket. A Parkway Drive Carrion című dalára már telejesen rendbe jöttek a srácok és a közönség is. Érdemes lesz odafigyelni a szentesi Awaken Prometheusra, ők nemrég kezdtek neki a zenélésnek, ahhoz képest a színpadi mozgás és a hangzás is szép jövőt jósolhat a zenekarnak, ha kellően kitartóak. Úgy emlékszem 5-6 saját nótával álltak színpadra, valamint egy Parkway feldolgozással ( aminek én kifejezetten örültem, haha ) a Boneyards, itt már komoly mozgás alakult ki. Ezen felbátorodva kétszer is eljátszották ezt a tételt nekünk, amiért persze mi nagyon hálásan fogadtunk! Az estet a hódmezővásárhelyi Scream of the Temple zárta, akiket már volt szerencsém többször látni élőben, és azt kell mondjam egyre jobb műsort produkálnak! A listájukban csupán egy feldolgozás szerepel az amcsi Phineastól. Ezen kívül kizárólag saját számokat nyomnak magyar szöveggel, amik nem is akármilyenek! A frontember Gábor énekelt széken ugrálva, a dobszerkóról ordítva, a színpadon fekve... Csodálkoztam is, hogy bírja még szuflával?! Sajnos kevesen maradtunk már így a végére, de akik leléptek sajnálhatják, hogy lemaradtak! A koncerten is elhangzott ezért itt én is megosztanám a kislemezüket, amit szabadon letöltetővé tettek: http://www.mediafire.com/?uxc8oakb38vevno Hallgassátok meg érdemes!
Hónapokkal ezelőtt jutott el hozzám a hír, hogy kis hazánkba látogat az ausztrál metalcore koronázatlan királya, Parkway Drive. Azt éreztem, hogy ott a helyem, ez nem is kérdéses. Ahogy közelebb értünk a koncert napjához, egyre izgatottabban vártam, de természetesen nem is kellett csalódnom!
Egy alapos sorbanállással kezdődött az egész a Pecsánál, majd mikor bejutottam, már látszódott, hogy jó pár országból jöttek rajongók. Szerintem olyan 1500-2000 ember lehetett, de még normálisan ellehetett férni, hála a helyszínváltoztatásnak! A fellépők között volt a kanadai Structures, a The Word Alive és az Emmure. Sajnos az első két zenekarról nem tudok sokat írni, mert annyi ismerőssel futottam össze, hogy mire mindenkivel beszéltem pár mondatot már az Emmure állt a színpadon. Azért a tisztesség kedvéért annyit illik, elmondani, hogy fél füllel hallva jól szóltak a zenekarok, meg a színpad előtti tánctéren is folyt a mozgás rendesen. Az Emmure-nál már mi is elől álltunk, így testközelből láttuk, hogy elég veszélyes mosh alakult ki. Tisztán látszott, hogy voltak olyanok akiket ez a zenekar vonzott be aznap este leginkább! Szerintem brutális hangzást produkáltak, az énekes meg a gitárosok is rengeteget mozogtak, remek hangulat volt a fellépésük alatt! A koncertek után, az énekes Frankie készségesen állt a rajongók kívánságai elé, volt fotózkodás, aláírás, stb.
Számomra az est fénypontja a Parkway Drive következett egy hihetetlen hatásos bevonulással, majd a rajongók köszöntése, és elindult az őrület! Minden a helyén volt: tökéletes hangzás, kommunikáció a közönséggel, nagyon jól összeválogatott dalokkal, és nem utolsósorban a közönség részéről elég komoly testmozgás alakult ki. Volt akinek leszakadt a cipőjéről a talp, de láttam olyat is, aki a koncert végén zokniban sétált ki... Erre az estére egy 15 dalból álló repertoárral készültek kedvenceim, ami sajnos nagyon gyorsan lepörgött. Másnap már nagyon hiányzott a tipikus Parkway hangulat, de remélem minél hamarabb újra láthatom őket itthon élőben!
Május 18-án került megrendezésre egy hardcore koncert a Kék Yukban. A fellépők között a Doghitteres (Székesfehérvár), a Dolor (Gyöngyös), a Fateful Strike (Budapest) és a Drawing (Sopron) volt meghirdetve a flyeren. A visszajelzések alapján arra számítottam, hogy talán most a megcsappant forgalmú Yukban lesz egy nagyobb, pörgősebb buli, ám a végén mindössze 40-50 ember volt.
Az első két zenekarról a Doghittersről és a Dolorról lemaradtunk, de igazából a Fateful Strike és a Drawing érdekelt, de remélem pótolhatom hamarosan a gyöngyösi és a fehérvári zenekart is! A Fateful Strike-ot eddig még nem hallottam élőben, de nem okoztak csalódást. A beatdown műfajban, két énekeses felállásban játszó banda eléggé összeszedett volt, az a pár ember, aki nem sörözött a pultnál, vagy cigizett fent, el is kezdett mozogni. A kb. fél - háromnegyed órás produkció után lejöttek a színpadról, de előtte - mint kiderült- kapható a "Beatcore" névre keresztelt első albumuk, ha jól emlékszem 1500 Ft. A már kicsitt unott szünet után, amikor megfogytakozott a közönség, jött a Drawing. Jó páran csak miattuk maradtak végig, többek között én is. Megérte eljönni, és maradni meghallgatni a zenekart, akik Sopronból idáig utaztak, hogy zenéljenek nekünk. A számok között volt egy kis monológ az énekestől (szerintem nagyon igaz), hogy a hardcore többek között arról is szól, hogy szereted a városod, a környéked, kiállsz mellette és az elveid mellett, nem érdekel a többi ember mit gondol. Jól zenéltek, a hangosítás is rendben volt, akik maradtak, azok pedig rendesen tomboltak. Összegezve jó koncert volt, bár nem értem, miért jött el ilyen kevés ember, hiszen az 1000 Forintos belépő ráadásul lefogyasztható is volt...
Elérkezett március utolsó hétvégéje, s egyben a rég várt németországi indulásunk is, ami nem csak egy mondhatni szokványos kiruccanásnak ígérkezett. Évek óta tervezgettük barátainkkal, hogy végre el kéne már jutni egy német NSHC bulira, mert ezeken egy-egy estén csupa olyan banda lép fel, amelyeket leginkább favorizálunk, és sajnos legtöbbjüket még nem sikerült élőben elcsípni. Így nagyon örültünk, hogy ezúttal nem csak nézőként lehetünk jelen egy ilyen mókán. A kedves invitálásnak eleget téve, nagy reményekkel vágtunk neki egy mikrobusznyi legénységgel
Németország keleti végeinek. Győrben álltunk meg először, ahol becsatlakozott még néhány cimbora. Innen pedig már kitérők nélkül támadtunk Staupitzbe, ami egy hamisítatlan aprócska német település. A helyi művelődési ház adott otthont az 5 zenekart felvonultató hangversenynek. Mikor érkeztek a bandák, majd a közönség hamar rájöttünk ez a buli nem csak zeneileg, de külsőségeiben is inkább hasonlít egy metal, vagy HC bulira, mint a számunkra megszokott NS rendezvények. Természetesen ezek a srácok mind a mi oldalunkon állnak, az öltözködés csupán a külvilág hiénáinak szól. Elsőként a Death on Horizon lépett színpadra, akik súlyos modern, de nem agyonkomplikált death metallal szántották fel a helyet. Őket szinte mindenki érdeklődéssel figyelte, ebből arra következtettem, hogy nem csak mi, de sokan mások is most ismerkednek velük. Második a már hazánkban is megfordult veterán Legion of Thor volt. Megdöbbentő volt számomra, hogy erre a bandára is csupán 2-3 arc próbálkozott némi mozgással, de mivel nem csatlakoztak többen hozzájuk, így hamar le is álltak, és maradt a fejrázás, meg némi taps. Harmadikként mi következtünk, és már az első pár számunknál beindultak a srácok. A közönség első soraiban lévők agresszív mozgásba lendültek, s a zene tempójától függően különféle stílusú mozgást produkáltak.
Nem hagytunk sok pihenőt a számok között, és kizárólag a durvább számainkat nyomattuk ezen az estén, így egy agresszív dühös energiabombát kaptak a német kollégák a Fehér Törvénytől. Szívesen máskor is! (ha-ha) Utánunk a Second Class Citizen következett, akiket lemezen is kedvelek, bár ott hiányzik valami kis plusz a zenéjükből, és a hamiskás dallamos ének sem túl megnyerő. Több német barátunk is mondta már, hogy élőben ez a csapat sokkal jobb, mint CD-n, így nagyon vártuk a műsort. Nem kellett csalódnunk, és ami a lemeznél hiányzik, az élőben megérkezett. Az egyik legjobb élő fellépést produkáló német NSHC csapathoz volt szerencsénk minden kétséget kizáróan. Sok fiatal át is öltözött kosaras gatyára, atlétára, mint ahogy azt megszokhattuk a HC bulikon a beatdown karate kölyköktől. Impozáns csatatérré vált ismét a színpad előtti terület. Élőben sem tetszett viszont jobban nekem az egyébként szimpatikus gitáros srác vokálja, de a közönség hölgy tagjai nagyon lelkesen énekeltek vele együtt! Minden bizonnyal a megjelentek nagy többségének ők lehetnek a kedvencei, s ezt nagyszerűen meg is hálálták. Egy igazán változatos, remek produkciót kaptunk tőlük, aki a műfajt kedveli, s lehetősége nyílik rá nézze meg őket, odaver rendesen! Sajnos az este utolsó fellépőit a 2 Minutes Warning-ot már nem vártuk meg, mert eléggé fáradtak voltunk, és a szállásunkig is utazni kellett még jópár kilométert. Másnap a hazafelé utunk teljesen simán ment köszönhetően ügyes sofőrünknek, és kedves útitársainknak. Ezúton is köszönjük szépen Peternek a meghívást, és a bandáknak, hogy játszhattunk velük!
Thank’s & Hail for the German NSHC movement! Maci-FT
2011. november 5-én a pécsi Zenész Ifjúsági Otthonban egy remek death metal est került megrendezésre. A fellépők a svéd Volturyon, és a Demonical voltak. Hazánkat az Eradication és a Slytract képviselte. A flyeren szerepelt ugyan a Malediction is, de számomra eddig ismeretlen okból, ők nem adtak koncertet.
Habár a magyar bandákat korábban még nem hallottam, engem személy szerint a Slytract fogott meg jobban, ők a death-et a "dallamosabbik végén fogták meg". A svédek hangzása még mindig összetéveszthetetlen. A Demonicalt nem régóta ismerem, de ami a három lemezükön hallható, valamint amit koncerten teljesítettek, alkalmas arra, hogy betöltse a lelkemben a Dismember megszűnésével keletkezett űrt. Az „Eastern Death Infernal” névre keresztelt turné két állomása is Magyarországi helyszín. A már említetten kívül, november 7-én a Rocktogonban lépett még fel a Demonical, a Volturyon és a Slytract. A stílus iránt elkötelezettek szerintem ezen az estén sem csalódtak!
Május 14-én került sor a már hagyományosnak mondható The Real Resistance koncertre. A flyeren szereplő zenekarok egy kivételével mind megjelentek aznap este a helyszínen. Eléggé hardcore-osra sikeredett az este, de hát ez már várható volt az előző koncertek, és a fellépők listájából adódóan is.
Az első fellépő a budapesti Backstab volt (a flyeren náluk a Budapest hardcore megjelölés volt), ezen az estén volt a bemutatkozó koncertjük. Jópár saját számot játszottak meg egy-két feldolgozást is. A közönségnek is bejött a produkció. Odamondós, kicsit agresszív, egyszerű stílusban nyomták le a számaikat, ez a témák tükrében nekem nagyon tetszett. Remélem a jövőben is láthatom még őket színpadon! Második fellépőként
Az Incorrect nevű dabasi csapat hozott egy kis változatosságot a hangzásba. Ők is egy igényes és szorgalmas zenekar benyomását keltették bennem. Eddig őket még nem hallottam, de a női ének és a numetál stílus igazán tetszett.
A Dicsőség Napjai következett. A veszprémi hardcore zenekarnak ismerős volt a neve, valamint pár száma, és ahogy a közönség reakcióiból következtettem, másoknak is, hiszen itt már kicsit kezdett beindulni a mozgás. A végén természetesen követelték a ráadást az emberek tőlük, ami nem is maradt el. Nagyjából ekkorra ért ide a legtöbb ember a koncertre.
Az estét a - szerintem már sokak által jól ismert - Fehér Törvény zárta, ahol a tömeg kevésbé a zenére figyelt (mint az előző zenekaroknál), hanem már keményen ment a mozgás, ugrálás, mosh. Most is hozták a professzionális formát. A koncerten egyébként a színpadon látható volt az NS Straight Edge Hungary csapat bannere is, valamint szórólapokkal várták az embereket, és persze szóban is megkereshették őket a Straight Edge iránt érdeklődők. Rajtuk kívül még hoztak Autonóm Nacionalista szórólapokat is (Állatvédő és Városi Ellenállás).
A közönség jó volt, bár úgy gondolom hogy eljöhettek volna azért még kétszer ennyien is, hisz volt még hely. A szervezők mindenesetre megint egy jó TRR bulit hoztak össze, a szokásos színvonallal és közönséggel! Remélem a jövőben bővülni fog kicsit a közönség, és láthatunk majd újabb zenekarokat is!
Ezen az estén (2011.01.21.) ismerkedhetett meg a hazai közönség az első erdélyi NS bandával. Még nincs egy éve, hogy összekalapálták a szatmári srácok ezt a bandát, de már most egy lehengerlő stílusú fellépésnek lehettünk tanúi! Már a megjelenésüknél érezhető volt, ez nem egy sablon RAC formáció, mert az öltözködés, és az egyéb külsőségek a metal, HC, s egyéb underground bulik hangulatát idézték. Nem is csoda, hiszen mindannyian erdélyi rock/metal fejek voltak még pár éve.
Idővel a magyar NS bandák propagandagépezete nagy hatással volt rájuk, megérintette őket a streight edge szele is, így lettek ők a „HATECORE SIEBENBURGEN” úttörői. Előadásuk is tanúskodott az elődök tiszteletéről, hiszen több hazai banda számát is előadták picit már a stílusukra átgyúrva. A saját számaik pedig szerintem a magyar NSHC élvonalába fogják emelni őket idővel. A közönség reakciói is kedvezőek voltak: többen is beindultak rájuk, a többiek(köztük én is) pedig elégedetten néztük, hallgattuk mit művelnek ezek a fiatal srácok a pódiumon. Remélem sok-sok ilyen jó előadást láthatok még tőlük, bár a dinamizmusukból, elszántságukból azt érzem ez még sokkal jobb is lesz – csak így tovább srácok!
Amikor a koncert előtt egy hónappal egy barátom átküldte a flyert, már nagy várakozással töltött el a koncert. Igaz akkor még csak a BOTD és a Motivation munkásságát ismertem addig, de ez is épp elég volt, hogy számoljam a napokat a buliig. Így utólag elmondható, megérte várni, mivel mindegyik banda kitett magáért. Az est első fellépője a Hero.com volt. Ők a dallamos metalcore vonalat képviselték a zenéjükkel, ami sajnos nem tartozik a kedvenceim közé, így sajnos számomra unalomba fulladt a koncertjük. Ami viszont megfogott, azaz énekes hangja, a stílushoz illően hol ordított, hol dallamosan énekelt és mindkettő elég jól ment neki. A következő fellépő a kaposvári Boys On The Docks volt. Őket már több alkalommal is volt szerencsém látni és mindig sikerült jó hangulatot teremteniük. Most sem volt ez másként. Itt a közönség itt már nagyobb aktivitást kezdett mutatni, de látszódott, hogy nem igazán ismerik a zenekar számait, viszont a feldolgozások nagyot ütöttek és olyankor megtelt a tánctér. Utolsóként a szokásos Agnostic Front „Gotta Go” feldolgozást hallhattuk tőlük, ami, mint mindig, megmozgatta rendesen a közönséget. Harmadikként a New Direction lépett a színpadra, akik letarolták a közönséget lendületes zenéjükkel. Repertoárjuk szinte kizárólag feldolgozásokból áll, melyek igazi old school hardcore himnuszok. Mind zeneileg, mind színpadi összképre maximálisat nyújtott a zenekar. Az eljátszott dalok, úgy hatottak tőlük, mintha csak az eredeti bandákat hallgatná az ember. Ehhez párosult az énekes energikus előadásmódja, aki teljes átéléssel üvöltötte végig a bulit. Rájuk már igazi küzdőtér alakult ki. Utolsóként az innen Európai turnéra induló Motivation került a színpadra, akik, ahogy a profikhoz illik, teljes lendülettel tolták végig a bulit. A számok között az énekes, KisG, az adott dalhoz kapcsolódóan kifejtette a véleményét, ezáltal is „pozitív motivációt” nyújtva a közönségnek. Összességében, egy kiváló koncerthez volt szerencsém és remélem, hogy lesz még folytatás.
A 6. TRR buli Budapesten a Red Hell-ben „zaj-lott”. Elég sok zenekar vett részt ezen a rendezvényen, így már 21:00-kor beröffentette a motort a „THE SHARON TATE” nevű
formáció, akik véleményem szerint nagyon tehetséges zenészek és igencsak színvonalas produkcióval rukkoltak elő a nagyérdeműnek! Talán úgy tudnám őket leginkább jellemezni, hogy egyedi ízű klassz (nem unalmassá váló!) metalcore-t nyomtak. Remélem elcsípem majd még őket pár alkalommal, szerintem nagy lehetőségek vannak ebben a zenekarban! Utánuk mi játszottunk (a FEHÉR TÖRVÉNY), itt szeretném is megköszönni mindazon arcoknak, akik eljöttek erre a party-ra miattunk (még ha esetleg a többi banda nem is igazán hozzájuk szólt). Nagyon kedves tőlük, hogy ilyen hűségesek hozzánk! Jöttek többen is az ország egész távoli részeiből, de ami a legmeglepőbb volt számomra az az, hogy egy nagyon kedves német cimboránk is eljött, kifejezetten erre a bulira! Ezúton is üdvözletem küldöm zittaui barátainknak! Cheers Robert! Utánunk a legütősebb magyar NS Death Core banda zúzta le a mosolyt az arcokról!!! Durva szigort vezényeltek, amit a lelkes műértők headbangeléssel, ugrálással háláltak meg. Feszes tempókkal győzték meg azokat a srácokat is, akik eddig nem ismerték őket. Több közkedvelt nótát is elnyomtak, nekem a „Law and Order” volt a legszimpatikusabb, amiközben fel is borogattam pár nyugdíjast a tánctéren. Aktivitásuk mind a színpadon mind a disztrózásban figyelemreméltó volt! Kevés zenekar van, amelyik veszi a fáradságot és saját maga vacakol a terjesztéssel, legyen az póló, CD, kitűző, stb. – na ők kitettek magukért! Egy újabb üde színfolt következett: a GUNGNÍR-ból már ismert dobos srác egy másik zenekara, a PAEDIATRICIAN. Most sem Neoton-slágereket hallhattunk ezen formációjától, hanem igazi grindcore-zúzdákat. Igaz, hogy most nem repült a pöttyös labda, de a két énekessel operáló irgalmatlan halálosztag nagyon durván adta elő a témáit! Volt malacvisítás, röfögés, meg mindenféle pokoli zajok… Utolsóként egy nagyon profin összeszokott thrash banda következett, akik nekem a legpozitívabb élményt nyújtották ezen az estén. Picit meg is lepett, mert eddig nem voltam képben igazán velük, de az élő produkciójuk lehengerlő volt. Nem voltak fölösleges sallangok, csak lazán lenyomták úgy a bulit, hogy csak pislogtam. Hatalmas pozitívum még az is velük kapcsolatban, hogy őket sem hülyítette meg a média: gondolkodó srácok, akik tisztában vannak a világhódítók törekvéseivel. A többi banda is egytől-egyig odatette magát, de a végén az ARCHAIC lett az én személyes kis kedvencem ezen az estén!
Nem mindennapi kockázatot vállalt a Véres Kard szervezőalakulata, amikor az idei Fehér Karácsony koncertre kizárólag a durva NS metal/HC stílus képviselőit hívta meg fellépni, hiszen a közelmúltig hazánkban a keményebb zenét játszó bandák - kevés kivételtől eltekintve- nem voltak különösebben népszerűek. Talán emlékeznek még páran arra, hogy volt már hazánkbanrégebben is próbálkozás azügyben, hogy az NS eszmerendszert extrémebb, agresszívebb zenei köntösbe öltöztessék, de sajnálatos módon eleddig ezen kezdeményezések messze meghaladták a korukat és általában a közönség nem volt vevő az ilyen jellegű zenekarokra (általában, de nem mindig persze). Nagy kár, ugyanis a hazai színtér eddig is kitermelt már pár világszínvonalú produkciót, de a siker mégis elmaradt, ami talán annak a jele volt, hogy a közeg nem érett meg még akkoriban az új felfogás befogadására.
Örömteli meglepetés volt hát, mikor a külvárosi koncertterem érkezésem idejére már majdnem tele volt; valójában nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan lesznek kíváncsiak erre a fajta zenére. A szervezők felhívására sokan vittek magukkal csokoládét is, amit –ígéretük szerint- majd szegény fehér gyermekek közt’ osztanak szét a továbbiakban. Mindenképpen üdvözlendő a próbálkozás, és örömteli, hogy ilyen sokan támogatták az elképzelést.
Elsőként a Voice of Justice lépett színpadra, őket már láthatta a nagyérdemű novemberben is a Kék Yukban a „Real Resistance” koncertsorozat fellépőjeként. A bemutatkozó koncerthez képest több számot is játszottak a srácok és nagyon meggyőző műsort tettek le az asztalra. Hálátlan feladat volt az övék, mert ők kezdték a bulit, így a közönség sem mozgott különösebben a produkció alatt, ráadásul a hangosítást sem lőtte be igazán a hangmérnök (a zenekar többszöri kérése ellenére sem). Kár, pedig nagyon meggyőzőnek tűnt újfent a durva metalcore, amit csinálnak. Szerintem nem túlzok, ha azt állítom, hogy a közeljövő egyik nagy magyar ígéretének nevezem őket; remélhetőleg a nemsokára felvételre kerülő bemutatkozó anyaguk is ezt fogja alátámasztani.
Másodikként a veterán hazai hatecore banda, a Vérszerződés következett, akik ezúttal is nagy bulit csaptak, de ez nem szokatlan a VSZ-től. Én először láttam őket az új dobossal és azt kell mondanom, hogy nagyon jó fogást csináltak vele a srácok. Felesleges is a további szócséplés, hiszen hazánk mára tán’ egyik legismertebb NS bandájától mindenki a megszokott minőséget kapta (sőt, talán kicsit többet is ezúttal).
Az este egyik nagy visszatérője, a Gungnir harmadikként lépett fel és meg kell mondjam, ez volt számomra az est csúcspontja. A két gitár és a hihetetlen precizitással játszó dobos nagyon megdobta a fellépésüket. A társulatnak ilyen jó „élő” felállása még sosem volt és ezt a közönség is meglepően jól fogadta. A grindcore-őrületet még pár show-elemmel is feldobták, ami szintén további jó pont volt. Játszottak pár régebbi és néhány új számot is, elsősorban a közelmúltban megjelent hanghordozóról (élőben ezek a számok is jobban ütöttek, mint a lemezen), sőt, még egy Landser „feldolgozás” is sorra került.
A realtíve új zenekarnak számító olasz Still Burnin’ Youth követte a magyar darálógépet , akik az Oi! és a grindcore sajátos keverékével próbálkoztak. A bemutatkozó lemezükön szereplő számokon kívül eljátszottak néhány új dalt is, de természetesen a klasszikus „Rivolta” és az „Avanti ragazzi…” (…meg néhány Cripple Bastards szám…) sem hiányzott a repertoárjukból. Személy szerint kicsit hosszúnak találtam a fellépésüket és nem is tetszett annyira, mint a szintén olasz Hate For Breakfast annak idején, de úgy tűnt, hogy ezzel a véleményemmel egyedül vagyok aznap este a teremben.
A nagyszerű bemutatkozó lemezükkel nemrég a nyilvánosság elé lépő nyugat-magyarországi Worst Nightmare is fenntartotta a közönség lelkesedését. A számaikat minden nehézség nélkül élőben is professzionálisan elő tudták adni, így senkinek nem lehetett panasza. Nem volt könnyű dolguk pedig, hiszen az énekes egyben a dobos is, így hihetetlen összpontosításra lehet szüksége a fellépések során. A zenekar mindenesetre remekül leküzdötte ezen akadályt, és ezt díjazta a közönség is, mert végig volt mozgás a színpad előtt.
A német Path of Resistance hazai bulijára már valószínűleg sokan vártunk, így talán néminemű csalódást okozhatott, hogy nem az eredeti énekessel érkezett a csapat, hanem a Thrima nevű NS metal banda énekese ugrott be helyette, ugyanis az énekes súlyosan megsérült a közelmúltban és hirtelen kellett valaki más a helyére beugrónak. A srác persze mindent megtett, ami tőle tellett, de azért szerintem nem csak nekem volt hiányérzetem. A másik hiányosság a basszusgitárosi poszton volt, ugyanis nem volt bőgős a csapatban a fellépés alatt. Ez sajnos a lemezhez képest néha bosszantóan feltűnő volt, főleg a „Nature is fighting back” című számnál, ahol a basszusgitár szólóját nemes egyszerűséggel kihagyták a számból. A „hangosítás ördöge” ráadásul itt is beleszólt a műsor élvezhetőségébe, mert néha zavaróan lekeverték az énekest. A felsorolt negatívumok persze nem azt jelentik, hogy a zenekar rossz volt, hanem csak azt, hogy ezúttal nem voltak igazán formában; a produkciót így is tátott szájjal figyeltük végig, hiszen a POR talán a világ egyik legjobb NSHC bandája továbbra is.
Sajnos a Before the War és az Ecce Mors fellépéséből csak keveset láttam, mert pont intézni kellett pár dolgot a koncertjük alatt, így sajnos csak pár felszínes benyomást tudok róluk megosztani: a BtW remekelt, mint mindig, az Ecce Mors viszont kicsit túlzottan is hosszúra nyújtotta azt a bizonyos rétestésztát, rendesen el is fáradt a közönség, mire végeztek.
Sajnos ez rányomta a bélyegét az utolsó fellépő, a Megcsonkított Igazság („Mutilated Truth”) fellépésére is, hiszen már hajnalodott és a legtöbben elindultak hazafelé, mire a srácok rákezdtek. Sajnálhatja, aki nem várta már meg őket; a fáradtság és a gyér publikum dacára nagyon nagy műsort láthattunk a fiatal srácoktól. Itthon eddig még hasonló muzsikával sem próbálkozott eddig senki a színtéren, én talán a német Eternal Bleedinghez tudnám hasonlítani őket a leginkább. Aki hallotta a közelmúltban megjelent demojukat, az persze tudhatta már, hogy mire számíthat, de mégis látni kell őket élőben is. Kevés számot ( hetet, ha jól számoltam) játszottak, amiből kettő feldolgozás volt, de azok nagyon minőségi produktumok voltak mind.
Hajnalra lett vége a bulinak, de addigra senki sem maradt már szinte a teremben. Mindent egybevetve ez egy nagyon jól sikerült koncert volt és az elképzelés is kifejezetten szimpatikusnak mondható, csak gratulálni tudok a szervezőknek! Remélem, hogy lesz még ilyen jövőre is!
Elérkeztünk az immár 4-edszerre megrendezésre kerülő „Real Resistance Party” napjához és nem kis izgalommal indultam neki az estének. A Flyeren 20:00 volt megadva kezdésnek de ez természetesen a hangolás meg egyéb dolgok miatt csúszott kicsit. Az „Incorrect” zenekar nyitotta a sort a bandáknál és meg kell, hogy mondjam engem őszintén meglepett amikor feljött a színpadra az énekesük, aki egy hölgy volt:), és ráadásul elég tiszta, szép hangon énekelt, ami engem még jobban meglepett mert nem ezt vártam. Csak a megnyugtatásunk végett volt egy hörgős gitáros is aki azért kisegítette de nekem a produkciójuk nem volt annyira meggyőző mint a színpadképük a közel 12-14 éves dobosukkal aki meglepően jól nyomta, és miután a bulijuk a végéhez közeledett közölték, hogy 2 hete van velük akkor meg egyenesen leesett az állam. Nah mind 1 szó ami szó én a bulijuk felét ücsörgéssel és beszélgetéssel töltöttem, nem az én világom volt az a zene. Lecsengett a bulijuk és már tömörültünk az első sorban, hogy megnézhessük mit alkot ezúttal a „Pushing Onwards”, hazánk egyik legjobb NS Death/Grind csapata. A húrok közé csaptak és bár eléggé izgatottak voltak a srácok buli előtt, jó formájukat hozták. Az énekes is csinálta a showt az egész egyben volt és még az apróbb hibákat is nagyon ügyesen korrigálták, aki most hallotta őket először az nem vette észre őket. Erőteljes és agresszív bulit nyomtak, zúzos, erőteljes volt a zene és nagyon sokat fejlődött az ének, volt is mozgás rendesen mind a színpadon, mind a nézőtéren, történt egy gitárhúr szakadás de hamar áthidalták a problémát és a kölcsönkapott gitárral pöröghetett tovább a buli. Előadtak 2 új számot is ami eddigi munkásságuk csúcsa. Nagyon jók voltak és remélem mihamarabb láthatjuk őket újra színpadon. Amint a „Pushing Onwards” végzett jött egy kis hangolási szünet aztán már a színpadon is volt a „Nadir” nevű formáció. Én most láttam őket először élőben és igazából már elsőre jó benyomást keltettek, mivel azzal kedveskedtek a jelenlévőknek, hogy hoztak rengeteg promociós példányt az egyik lemezükből, ami szerintem egy becsülendő gesztus tekintve, hogy manapság szinte semmi sincs ingyen. Nagy reményekkel mentem be a bulijukra és igazából jók is voltak de egy idő után zsongott a fejem mert nagyon súlyos és erős zenét játszottak viszont nagyon lassú vagy középtempóban és ez nekem egyszerre mint újdonsült néző sok volt:) a felénél ki is jöttem hogy levegőzzek picit. A színpadképük nekik is jó volt, a banda produkálta magát rendesen és az énekesüknek is erőteljes hörgős hangja volt, tetszett. Lement a „Nadir” és ami ez után jött arra mai napig nehezen találok szavakat. Nem titkoltan én többek között a „Voice Of Justice” formáció koncertje miatt mentem le elsősorban mert nagyon-nagyon kíváncsi voltam mit alkotnak, mivel a myspace-ükön lévő dal sok jóval kecsegtetett számomra. De amit ott láttam az minden várakozást felülmúlt. Olyan erőteljes és olyan komplex zenei egyveleget kaptunk, hogy 30 percre megbolondultam és még velem együtt jópár ember. Őrjöngtünk tomboltunk arra a zúzós metalcore-ra amit ezek a srácok leműveltek. Iszonyatosan zúzós és nagyon komplex zenét játszottak és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy hazánk legjobb NS zenekara most a „Voice Of Justice”. Hallottam már őket 1-2 próbán is de amit itt lenyomtak az kegyetlen volt, volt minden ami kell, zúzós gitártémák, durva dallamos részek, hardcore üvöltözés, pörgős lábdob, eszméletlen basszerjáték, minden ami kell. A srácok is bepörögtek a színpadon rendesen, jó színpadkép nagyon jó zene valamint az egyik kedvenc bandámtól a „Moshpit”-tól egy feldolgozás ami szintén remekül sikerült. Nem kis teljesítmény ráadásul úgy, hogy az énekesüknek pár órával a buli előtt úgy ment el a hangja, hogy az is kérdéses volt, hogy egyáltalán fellépnek-e. Iszonyú jó bulit csináltak. Utánuk következett a „Fehér Törvény”. Jó bulit csináltak nagyon, de hogy őszinte legyek a „Voice Of Justice” után én már kicsit úgy voltam, hogy jöhet bármi ezt nem lehet fokozni. Ennek ellenére a „Fehér Törvény” jó bulit nyomott. Az emberek őrjöngve tomboltak és a színpadon is megőrült mindenki. A megszokott formájukat hozták, volt pár régi örökzöld sláger és eljátszottak pár új dalt is. Jó buli volt, csak már fáradt voltam mert nagyon a hajnali órákban jártunk már. Utánuk a „Boys On The Docks” zenekar következett akiknek a fellépését szintén nagyon kíváncsian vártam már, még a buli előtt megvettem a lemezüket, hogy majd itthon is kivesézhessem hallgatva. Hajnali 3 volt már mikor ők is a húrok közé csaptak és nagyon jó Old School HC-t játszottak, csak sajnos volt gitárhúr probléma, erősítőhiba meg minden egyéb, és az emberek többsége is hazament, akik viszont ott maradtak azoknak egy jó kis buliban volt részük így a hajnali órákban. Minden összevetve ismét egy kiváló „Real Resistance” bulin vagyunk túl. Reméljük sokan eljöttök Január 24.-én Győrbe is ahol többek között olyan zenekarok lépnek majd fel mint a „Worst Nightmare”, a „Fehér Törvény” vagy a „Mutilated Truth”.
"Kezdés 21:00" ez szerepelt a flyeren,amivel a szervezők Komlóra invitálták ismét az ellenállás hangját képviselő fiatalokat. Az időben érkezőket 21:00-21:15-ig egy igencsak szemet gyönyörködtető tüzijáték kápráztatott el. Nem tévedés,nem is nyodahiba*,így indult az esti mulatság :)
Elsőként a WHITE WARRIORS visszatérésének lehettünk tanúi. Rövid ideig működött egyhuzamban ez a banda,majd csend honolt házuk táján. Most több tagcsere után végre ismét színpadra léptek! Amint hallhattuk nem csak tagcsere történt,de ezzel együtt a stílusuk is változott,vagy legalábbis módosult. Nem tudnám megjósolni pontosan mire számíthatunk tőlük a jövőben,de most a régi WW-t picit hardcoreal vegyítik,ami jót is tehet nekik. Nem mondom,hogy úgy tértek vissza,mint az AF a "Something's gotta give" albummal,mert az felért egy szökőárral,de nem is szégyenkezhetnek. Remélem mostantól új erőre kapva törnek majd előre megállíthatatlanul a fehér harcosok! Utánuk egy kaposvári HC(!) banda következett. Most láttam őket élőben először,s nagyon örültem,hogy nem egy trendi metalcore,vagy bunkó HC csapat tolta a talpalávalót,hanem 4 olyan srác,akiknek vannak jó ötletei,hogy mivel fűszerezzék amit játszanak. Mindezt úgy teszik,hogy ne legyen unalmasan egyszerű,de mégiscsak a jóöreg oldschool HC-t kapjuk az arcunkba,amolyan 2008-as BOYS ON THE DOCKS tálalásban. Szimpatikusak a saját témáik,fincsi oshc,amit hazánkban kevesen művelnek,de volt pl.olyan témájuk is,ami akár egy Motörhead lemezen is megállta volna a helyét. Sajnálatosan egy fránya húrszakadás súlytotta őket,de ezt sem tragédiaként élték meg. Gyorsan átgondolták,hogy a repertoár mely részét tudják ily módon elfogadhatóan tálalni,így sajnos nem élvezhettük végig teljes programjukat,de amit hallottunk az nagyon meggyőző volt!!! Tuti,hogy nem csak nekem jött be,mert a jól kiválasztott Agnostic Front,no meg a Ramones feldolgozásra is ment rendesen a mozgás. Igaz,hogy itt még csak a buli felénél jártunk,de én már azon morfondíroztam,hogy mikor csíphetném el őket újra. Gyors átszerelés után a STIFF BASTARD következett,akik Székesfehérvárról utaztak ide a "Mecsek aljára". Rögtön az elején közölte a banda torka a nagyérdeművel,hogy most kérem egy "parasztmetal" zúzda következik. Nem hibázott sem ő,sem a többiek. Igen jól művelik ezt a stílust. A színpadkép az előadásmód,no és nem utolsó sorban a zene is a bpr'n'r élvonalhoz tartozó bandákra emlékeztettek engem. Mintha rájuk is Pingvin mester munkássága hatott volna leginkább. Rendben volt az egész banda,de ha egyvalakit kéne kiemelni,én biztos a dobosra szavaznék. Szívvel-lélekkel csépelte a bőröket. Az irgalmatlan düh,a szigor és a pontosság egyszerre jellemezték játékát,egyszerűen élvezet volt látni-hallani amit produkált! Utoljára barátaim és jómagam álltunk a Zrínyi klub színpadára ezen az estén. Először is ezúton szeretném megköszönni Cukor Bandinak a két fincsi pizzát,amivel kedveskedett nekünk :P de ami ennél is fontosabb,hogy ezen az estén ő segített ki minket basszusgitárjával! Szeptember eleje lévén nyárbúcsúztatónak gondoltam ezt az estét,de nagyot tévedtem,azt hiszem egy szaunában lehet hasonló a légkör,mint a koncertünk közben. Ezúttal is fantasztikus volt a közönség,besegítettek rendszeresen az énekbe,nem kímélték magukat pogó terén sem. No és ha már a közönségnél tartunk: mind több ilyen vegyes partyn veszek részt,egyre inkább úgy látom jó úton haladunk! Most is jöttek szép számmal bőrfejű haverok,de metal fejek,HC arcok is. Így miközben a kezek a magasba lendültek,s a skinheadek rutinosan üvöltötték: FEHÉR TÖRVÉNY,egy-két rocker úgy tépte a léggitár húrjait,mintha kötelező lenne. Örömmel töltött el ez is,na meg az is,hogy a bulira ellátogatók békésen elfértek egymás mellett. Nem a különbözőséget nézték egymáson/ban,hanem arról folyt a diskurzus,hogyan,miként kéne jobbá tenni a világot!? Egy biztos,továbbra sem bégetünk a nyájjal! Ellenállunk az agymosásnak!
Maci
*Persze ez csak egy szerencsés véletlennek köszönhető :) Ezen a hétvégén volt ugyanis a "Komlói Napok",amelynek keretén belül a városi önkormányzat intézte ezt a produkciót.
