A zenekar munkásságát nem csak a hardcore szintér követi figyelemmel, hiszen a hatecore illetve skinhead szintér is az igaz értékeket képviseli, és mivel a TACF erre rá is mutat, egyre többen követik figyelemmel a zenekart, ha nem is 100%-osan értenek velük mindenben egyet. Előre szeretném jelezni, hogy az oldal készítőinek kérésére irkálok alkalom adtán és „engedélyezték” a TACF legújabb anyagának kritikáját. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert a bírálatokból mindig kap az ember, persze arc nélkül, mint ahogy az a múltban már oly sokszor volt.
Gyermeki izgalommal vártam a már rég beharangozott harmadik TACF lemezt, amiből rendeltem is hirtelen 4 példányt, ugyan is több skinhead is jelezte, hogy érdekelné őket is a zenekar 3. albuma. (Ezt a kis CD kritikát/ajánlót még akkor meg is írtam rögtön, csak a „békesség” kedvéért nem publikáltuk, de úgy érzem, hogy ha más „erőlteti” a nem éppen tiszta úton való járást, akkor mi is képviselhetjük ennek az ellen pólusát.)
A 11 számos CD a „Béka a kútban” dallal indul, ami egész egyszerűen csak arra szólít fel, hogy az ember ne akarjon többnek látszódni mint ami valójában és ne kergesse azt a bizonyos szekeret! Már itt fel tűnt, hogy ami a hangzást illeti, az eddigi legjobb anyaggal állunk szemben, minden hangszer ott van, ahol kell! A következő szerzemény egy krisna „mondóka” amihez nem tudok mit hozzá fűzni. A 3.dal „Csizmával az arcunkba” egy döngölős középtempós kezdésből vált át egy pörgős dallá melynek szövege egy személyes élménnyel kezdődik melynek segítségével, visszatekinthetünk a múltba, hogy a tagok miként választották az önmegtartóztatás útját és a szöveg szép, lassan kibontakozik és a materialista életfelfogást bírálja. A „Tiszta fejjel” zenéje ismét az egyszerűbb vonalon mozog, de így nem is terelik el a figyelmet az üzenetről ahol azt taglalják, hogy az illegális drogok nélkül való élet többet ér mint a mámoros élet. Az 5. szám szintén egy krisna dal, amivel ki is merült az ilyen jellegű szerzemények sora. A „Lassan elrohadunk” egy rock and roll szerű darab (na nem egy „élj a mának” mocsok) amiben szintén az igaz értékek keresésére hívják fel a figyelmet, de ugyan akkor kitérnek arra is, hogy ők is anno a bűn útját taposták. A „Sötétség” egy Corpse feldolgozás, amely szintén egri zenekar volt valamikor a ’90-es években. Ez a dal komplexitásával ki lóg a sorból. Sokkal összetettebb és valamelyest modernek mondható metal alapokra építették fel amely telis tele van váltással. Talán a korai AMD-t lehetne példaként említeni. A „Mindegy” szerzemény azzal foglalkozik, hogy a TACF meglátása szerint teljesen mindegy, hogy az ember milyen vallást gyakorol, a halál mindenkit utolér. A „Rettegés íze” talán a legmegdöbbentőbb dal amelynek szövege rá mutat, hogy az ember nem attól lesz civilizált, hogy a hús ételt miként teszik az asztalra. Fel hívják a figyelmet, hogy a fogyasztói társadalom az állatokra csak mint élelmiszer tekint és nem gondolnak bele, hogy azok az állatok melyek táplálékként „szolgálnak” valójában érző/vérző lények. A „Nem kell még egy” szintén egy valós dolgot érint, miszerint az emberi élet tele van szenvedéssel és amikor van remény egy kevés jóra, akkor kapunk még egy nagyadag szenvedést. Zárásként az „Egri csillagok” szerzemény csendül fel, mely már régóta hallható a zenekar myspace oldalán. A dal valójában egy lokálpatrióta himnusz, amiben a történelmi város szépségét és értékét taglalják, de rámutatnak az egykori kommunista városvezetés hibájára is, hogy a város felé egy lakótelepet hoztak létre, amelyből az időnként lehulló esővíz pillanatok alatt leáramlik az alacsonyabban fekvő városrészre. A dalok zenei részére nem tértem ki külön-külön, mert ezt a fajta lecsupaszított zenét nehéz lenne szavakba öntve bemutatni. A lényeg, hogy a dalok az old school vonalon mozognak és semmi felesleges zenei cicoma nem éktelenkedik a dalokban, viszont annál nagyobb figyelmet szenteltek a csorda vokálokra, melyek egy plusz erőt kölcsönöznek a szerzeményeknek. A szövegkönyv igen csak vastagra sikeredett, melyben a dalszövegek mellett egy krisna történet is található képekkel illusztrálva, amely a jó gonosz feletti győzedelmét mutatja be.
Gyermeki izgalommal vártam a már rég beharangozott harmadik TACF lemezt, amiből rendeltem is hirtelen 4 példányt, ugyan is több skinhead is jelezte, hogy érdekelné őket is a zenekar 3. albuma. (Ezt a kis CD kritikát/ajánlót még akkor meg is írtam rögtön, csak a „békesség” kedvéért nem publikáltuk, de úgy érzem, hogy ha más „erőlteti” a nem éppen tiszta úton való járást, akkor mi is képviselhetjük ennek az ellen pólusát.)
A 11 számos CD a „Béka a kútban” dallal indul, ami egész egyszerűen csak arra szólít fel, hogy az ember ne akarjon többnek látszódni mint ami valójában és ne kergesse azt a bizonyos szekeret! Már itt fel tűnt, hogy ami a hangzást illeti, az eddigi legjobb anyaggal állunk szemben, minden hangszer ott van, ahol kell! A következő szerzemény egy krisna „mondóka” amihez nem tudok mit hozzá fűzni. A 3.dal „Csizmával az arcunkba” egy döngölős középtempós kezdésből vált át egy pörgős dallá melynek szövege egy személyes élménnyel kezdődik melynek segítségével, visszatekinthetünk a múltba, hogy a tagok miként választották az önmegtartóztatás útját és a szöveg szép, lassan kibontakozik és a materialista életfelfogást bírálja. A „Tiszta fejjel” zenéje ismét az egyszerűbb vonalon mozog, de így nem is terelik el a figyelmet az üzenetről ahol azt taglalják, hogy az illegális drogok nélkül való élet többet ér mint a mámoros élet. Az 5. szám szintén egy krisna dal, amivel ki is merült az ilyen jellegű szerzemények sora. A „Lassan elrohadunk” egy rock and roll szerű darab (na nem egy „élj a mának” mocsok) amiben szintén az igaz értékek keresésére hívják fel a figyelmet, de ugyan akkor kitérnek arra is, hogy ők is anno a bűn útját taposták. A „Sötétség” egy Corpse feldolgozás, amely szintén egri zenekar volt valamikor a ’90-es években. Ez a dal komplexitásával ki lóg a sorból. Sokkal összetettebb és valamelyest modernek mondható metal alapokra építették fel amely telis tele van váltással. Talán a korai AMD-t lehetne példaként említeni. A „Mindegy” szerzemény azzal foglalkozik, hogy a TACF meglátása szerint teljesen mindegy, hogy az ember milyen vallást gyakorol, a halál mindenkit utolér. A „Rettegés íze” talán a legmegdöbbentőbb dal amelynek szövege rá mutat, hogy az ember nem attól lesz civilizált, hogy a hús ételt miként teszik az asztalra. Fel hívják a figyelmet, hogy a fogyasztói társadalom az állatokra csak mint élelmiszer tekint és nem gondolnak bele, hogy azok az állatok melyek táplálékként „szolgálnak” valójában érző/vérző lények. A „Nem kell még egy” szintén egy valós dolgot érint, miszerint az emberi élet tele van szenvedéssel és amikor van remény egy kevés jóra, akkor kapunk még egy nagyadag szenvedést. Zárásként az „Egri csillagok” szerzemény csendül fel, mely már régóta hallható a zenekar myspace oldalán. A dal valójában egy lokálpatrióta himnusz, amiben a történelmi város szépségét és értékét taglalják, de rámutatnak az egykori kommunista városvezetés hibájára is, hogy a város felé egy lakótelepet hoztak létre, amelyből az időnként lehulló esővíz pillanatok alatt leáramlik az alacsonyabban fekvő városrészre. A dalok zenei részére nem tértem ki külön-külön, mert ezt a fajta lecsupaszított zenét nehéz lenne szavakba öntve bemutatni. A lényeg, hogy a dalok az old school vonalon mozognak és semmi felesleges zenei cicoma nem éktelenkedik a dalokban, viszont annál nagyobb figyelmet szenteltek a csorda vokálokra, melyek egy plusz erőt kölcsönöznek a szerzeményeknek. A szövegkönyv igen csak vastagra sikeredett, melyben a dalszövegek mellett egy krisna történet is található képekkel illusztrálva, amely a jó gonosz feletti győzedelmét mutatja be.
Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése